Habosbabos Esküvői Magazin > Sztorik  > „Fórumsztorik”: Kínos helyzetek az esküvő napján

„Fórumsztorik”: Kínos helyzetek az esküvő napján

Rengeteg esküvői csoportot, fórumot követünk, és ha akad néhány szabad óránk, elolvasgatjuk a témákhoz kapcsolódó kommenteket is. Néha megmosolyogjuk a hisztis arák történeteit, de olykor egészen vicces sztorikra is rá lehet bukkanni.

Az egyik posztban olvastuk, hogy egy esküvőn a két örömanya annyira összeveszett a költségek megosztásán, hogy a vőfély választotta szét őket. Persze maga a történet nem vicces, de a lány sok bátorító megjegyzést kapott a csoport tagjaitól, akik megosztották vele a saját kínos történeteiket. Végül mindannyian nevettek egy jót. Összegyűjtöttük a kommentek egy részét, reméljük ti is sokat tanultok belőlük, vagy legalábbis jót szórakoztok rajtuk.

Hunguest

„Két héttel az esküvő előtt tudtuk meg, hogy a pap, aki összeadott volna minket, nem tudja lebonyolítani a szertartást, így a szomszéd falu papja fogja helyettesíteni. Az atya nagyon kedves volt hozzánk, és a beszéde is szívhez szóló volt. Vagyis csak lett volna. A férjemet ugyanis, akit Istvánnak hívnak, minden alkalommal Jánosnak szólította. A harmadik alkalom után a násznép elkezdett mosolyogni, míg végül mi is nevetni kezdtünk. Nem így képzeltem el életem egyik legszebb pillanatát.”

„Az anyósom ragaszkodott hozzá, hogy az ő fátylát viseljem a nagy napon. Már akkor észrevettem, hogy sem stílusában, sem színében nem passzol a ruhámhoz, amikor kivette a szekrényből, de nem akartam megbántani vele. Gondoltam majd csak leszáll a témáról, én pedig vásároltam egy csodaszép, hófehér fátylat a megsárgult, ronda példány helyett. Az esküvő napján – mikor már mindenki bent ült a házasságkötő teremben – megszólalt a bevonulózene, én pedig boldogan sétáltam a párom felé. Anyós ekkor – látva, hogy nem az ő fátylát viselem – elsírta magát, persze nem örömében. Az összes fotón szétkenődött sminkkel szerepel. Eddig sem rajongott értem, valószínűleg ezután sem fog.”

„Két héttel az esküvő előtt derült ki, hogy a vőlegényem megcsalt a kolléganőjével. Megbeszéltük a dolgot, és elfogadtam, hogy csak egyszeri alkalom volt. Majd néhány hónap múlva kiderült, hogy sok egyszeri alkalomról volt valójában szó. Bementem a férjem munkahelyére, és elbeszélgettem a hölggyel, majd elhagytam a férjem. A dologban az a csavar, hogy ők utána összeköltöztek, és röviddel ezután kiderült, hogy a hölgy mással is igen aktív volt a munkahelyén a raktárban..és nem munkáról volt szó. Azóta a férjem az anyjánál lakik, egy szoba-konyhás lakásban. Üdv a való világban!”

„A koszorúslányom a lagzin összeszűrte a levet az unokatestvéremmel. Vígan prütyköltek a ruhatárban, amikor az anyósék a kabátokért mentek. Azóta nem csináljuk nyilvános helyen.”

„A fotósunk megszerkesztette a képeinket, majd valamilyen különös oknál fogva kitörölte az eredeti, nyers változatot. A képek nem lettek rosszak, de azért szívesen eltettük volna őket későbbre, hátha még szükségünk lesz rá. Mondanom sem kell, hogy az eredeti összeget kérte érte.”

„A fodrászom, aki egyben a sminkesem is lett volna, lebetegedett az esküvő reggelére. A sminket még elkészítettem volna magamnak, de a tervezett kontyot mégsem csinálhattam én magam. A nővérem „szépen” összefogta a hajamat, és beletűzte a fátylat. A fátyol a bevonuló zene közben kicsúszott a hajamból, én odasétáltam a vőlegényemhez, a pici koszorúslányok meg – kezükben a fátyollal – a terem közepén pityeregtek.”

Akadtak azért vicces helyzetek is, amiket szívesen megnéztünk volna élőben is.

„Nem fogjátok elhinni, milyen ciki volt a szertartás végén a pillangóreptetés…mint a Két pasi meg egy kicsi sorozatban Berta csinálta, a barátnőm felnyitotta a doboz tetejét, amiben a lepkék voltak..aztán nem történt semmi. Kiderült, hogy a kocsijában hagyta a dobozt az utolsó pillanatig, így a lepkék a kb 70 fokra felmelegedett levegőn, egy zárt dobozban hamar elpusztultak. Gazdagabbak lettünk kb 200 halott lepkével, és egy kiadós nevetőgörccsel”

„A kutyusunk nyakába akasztottuk a jegygyűrűinket, elvileg ő hozta volna oda a megfelelő pillanatban nekünk. Rex elaludt egy csendes sarokban, a szertartás pedig fél órát csúszott, mire megtaláltuk.”

„A lakodalmi menet közben kutyasz*rba léptem, így egész szertartás alatt csak arra tudtam gondolni, hogy mi ez a büdös???? Képzelhetitek milyen képek készültek rólam…arról nem beszélve, hogy hófehér ruhában azzal kezdtem a lagzit, hogy a cipőmet tisztogattam az étterem 2×2 négyzetméteres mosdójában…”

Ha jobban belegondolunk, az összes kommentet idemásolhattuk volna, mert ennél jóval több lenne rá érdemes. Hogy mi a tanulság? Kár azon aggódni, hogy tökéletes lesz-e a lagzitok! Ha nem, legalább jókat nevethettek a sztorikon egy közösségi oldal esküvős csoportjában!